Tradicionális japán úszás - a harcművészetek ritka ága
A Felkelő Nap országának ősi harci technikái közül nagyon sokat
napjainkban is milliók gyakorolnak. A harcművészetek elsajátítását célzó
iaidō, kendō, kyūdō vagy jūjutsu sportok mellett azonban csak nagyon
ritkán hallani a vízben folytatott küzdelmek során alkalmazott úszó
módszerekről, ami a suijutsu összefoglaló nevet kapta. A tradicionális
japán úszás (日本泳法 - Nihon Eihō) különböző technikákat alkalmazó 12
stílusa közül néhánynak szerencsére még ma is akadnak követői. Augusztus
12-én Kumamoto városban az egyik "helyi specialitásnak" tekinthető
módszerből tartottak bemutatót.
Szamurájpáncélba bújt kobori-ryū technikák használó harcos a vízben. (Fotó: TV Kumamoto)
Kumamoto prefektúra fontos szellemi-kulturális javai között szerepel a Kobori-ryū
Tōsuijutsu (小堀流踏水術), a víztaposásos úszásnem, ami az Edo-kor
(1603-1868) közepén került be a szamurájok rendszeres edzésmódszerei
közé. A körkörös taposó technikával a Hosokawa-klán harcosai az erős
sodrású vízszakaszokon még páncélba öltözve is folyamatosan a felszín
felett tudták tartani felsőtestük egy részét, így a vízben a kardvívás
és a lőfegyverek használata is lehetővé vált számukra.
A kumamotói AquaDome-ban tartott csütörtöki bemutatóra az ország
számos pontjáról érkeztek suijutsu gyakorlók. A mintegy 60 résztvevő
legfiatalabb tagja 7 éves, a legidősebb 71 éves volt.
Bemutatójukon a közönség láthatta hogyan kell mindkét kart
folyamatosan a víz felett tartva úszni, egy helyben maradva kalligráfiát
(連書 - rensho) gyakorolni, vagy a körülbelül 10 kg súlyú páncélban
legalább egy kart a víz felett tartva haladni (甲冑御前游 - kacchū gozen
oyogi), és megtudhatták azt is, hogy milyenek a vízben végzett kardvívás
(水剣 - suiken) formagyakorlatai.
