Honlap-menüKeresésStatisztikaOnline összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0
A mai napon itt járt tagok: |
Azok az
emberek, akiket mi nindzsaként ismerünk, sokáig nem is használták magukra ezt a
kifejezést. Inkább shinobi-nak (lopakodó, árnyék) nevezték magukat, ami azt
jelentette, hogy önmagukat inkább a politikai, vallási, harci startégia
gyakorlóinak tartották. A nindzsák közössége a szamuráj kaszttal ellentétes
kultúraként volt jelen a feudális Japánban. A legelterjedtebb tévhit a nindzsákkal kapcsolatban az, hogy egyszerűen csak
bérgyilkosok, haramiák voltak. Valóban, ők is, mint a szamurájok, bérgyilkosok
voltak, de annál sokkal több is, akárcsak a szamurájok. Saját vallásuk,
kultúrájuk és világszemléletük volt. A természetben éltek, azt a legapróbb
részletekig ismerték. Technikai újítók voltak, akik a kor színvonalának
megfelelő, vagy akár azt megelőző eszközöket használtak. Tökéletesen ismerték
az emberi testet, a betegségeket és a gyógymódokat. A nindzsákról kialakult
tévhit egyik oka valószínűleg az lehet, hogy a Tokugawa-shogunátus bukása után
a szamuráj és az eszméjük, a Bushido is új értelmet kapott. A tökéletes
becsület és igazság szimbólumává váltak, pedig általában nem voltak azok. A
velük szemben álló nindzsák így az ellentétükké fajultak, pedig ők sem azok
voltak, mint amivé korcsosították a nevüket. Sokban hasonlítottak a
szamurájokhoz, de sokban különböztek is tőlük. Az első feljegyzés olyan személyekről, akiket nindzsáknak nevezhetünk, a
Nihongi-ben, a 700-as évek elején keletkezett történelmi feljegyzésben
található, ahol egy 587-ben megtörtént csata leírásában találkozhatunk velük.
Így tehát a ninjutsu több mint 1400 éves múltra tekint
vissza. A nindzsák önmagukat a tengu-któl, mítikus madáremberektől származtatják. A
tengu-k a harcművészet, különösen a kardforgatás híres mesterei voltak. Sok
vívótechnika, amelyeket a tengu-któl származtatnak, még ma is titkos. Fontos
szerepet kapott a nindzsák történelmében a misztikus voltuk hangsúlyozása (tíz
ember ereje egyben, repülés, láthatatlanná válás, átalakulás állatokká, stb),
ami nagy népszerűségnek örvendett az egyébként babonás japánok között.
Természetesen az érdeküket szolgálta, hogy rettegett hírük legyen. A rendelkezésre álló források szerint a nindzsák őseinek egyik csoportja a
yamabushik, harcos hegyi szerzetesek voltak. Ők a világtól elszigetelve, a
távoli, eldugott hegyvidékeken éltek zárt közösségekben. Szemben álltak a
feudális urakkal, saját törvényeik szerint éltek, és mesetrei voltak a
harcművészeteknek. Saját erődrenszereikben védték az érdekeiket a
tartományurakkal szemben, akiknek közel kétszáz évbe telt, hogy letörjék,
megsemmisítsék őket. Ez a harc a híres hadvezér és shogun, Oda Nobunaga idején
volt a legpusztítóbb. Szinte tökéletesen kiirtották őket, mára csak egy-két
régi szekta maradt fenn. Állítólag már 522-ben létezett a nonuse, vagyis a
lopakodás művészete a szerzeteseknél. Ezt információszerzésre használták, amit
aztán megosztottak a megrendelővel. 645-re már annyira felfejlesztették a
képességeiket, hogy képesek voltak megvédeni magukat a kormány zaklatásaitól.
794 és 1192 között már nagy mennyiségben alkalmaztak nindzsákat, illetve az
akkori megfelelőiket. Az ősök másik csoportjának a bushikat (harcosokat) tekinthetjük, akik szintén a
hegyekben éltek, viszont rendszeresen teljesítettek katonai szolgálatot a helyi
daimyo-nál (földesúrnál). Így némelyikük összekötőként is működött a két kaszt,
a yamabushik és a szamurájok között. Többen közülük később egy-egy nindzsa klán
vezetői lettek. Az ősök harmadik csoportjáról a régi, kézzel írott densho-k (iratok) tesznek
említést. Ezekben az áll, hogy a Tang-kori Kínából több esetben is vándoroltak
vagy menekültek Japánba tudósok, papok, bölcsek (például Gamon, Garyu, Kain,
Unryu), tábornokok és harcosok (mint például Cho Gyokko, Ikai, Cho Busho), akik
többnyire Ise és Kii vadonjaiban telepedtek le. Ezek az emberek gyakran hoztak
magukkal densho-kat is, amelyek a korabeli tudományok számos ágát tartalmazták
(orvostudomány, kalendáriumkészítés, asztrológia, geográfia, hadművészet,
harcművészet, mágia, láthatatlanná válás). De magukkal hozták vallásukat,
filozófiai rendszerüket (Taoizmus, Konfucianizmus, Buddhizmus) is. Ezeket csak
szűk körben tanították. Ebből a körből lépett ki később a Zen-Buddhizmus, és
Japán legelterjedtebb vallása lett. Mint a Távol-Keleten szinte minden, a ninjutsu is erős kínai kötelékekkel
rendelkezik. Számos titkos tan, titkos könyv, harci technika, mágia, stb. is
Kínából került át Japánba, ott pedig az elsők között, vagy kizárólagosan a
nindzsák kezébe került. A lőporkészítés módját - több egyéb tekerccsel együtt -
például egy kínai herceg palotájából lopta el egy nindzsa. A Gyokko Ryu-t is egy
kínai személytől eredeztetik. A nindzsák ősei idővel kialakították saját hierarchikus rendjüket, amelynek
legalján a geninek, a "közkatonák", a köznindzsák álltak. Felettük
álltak a chuninok, akik 20-30 genin parancsnokai voltak. Ők közvetítették a
felsőbb utasításokat, amiket a joninok, a klánok vezetői adtak ki. Őket csak a
chuninok ismerték. A nindzsák az 1500-as években voltak a legaktívabbak, amikor Japán a
legvéresebb korszakát élte. A ninjutsu is sokat fejlődött az 1500-as,
1600-as években, de a sok háború miatt jó néhány ryu örökre megszűnt létezni. A szamurájok többnyire megvetették a nindzsákat, mert velük ellentétben csak
ritkán bocsátkoztak nyílt csatába, és akkor sem a szamuráj kódex szerint
harcoltak. Csakhogy ők nem szamurájok voltak, hanem nindzsák, akiknek az
értékrendje, életfelfogása és az egész élete jelentősen különbözött a
szamurájokétól, még ha sokban hasonlított is ahoz. Másrészről tisztelték és
félték őket harci képességeik miatt, sőt néhányszor előfordult a történelem
folyamán, hogy nindzsák adtak intenzív kiképzést és hathatós segítséget a
szamurájoknak egy-két csata vagy háborúskodás alkalmával (pl. Iga no Ran, az
Igai Lázadás). Ráadásul néhány nindzsa, főként jonin, szamuráj is volt, és
megbecsülésnek örvendett. Hogy tovább bonyolódjon a helyzet, számos hűbérúr
alkalmazott nindzsákat, és egyes nindzsa klánok generációkon keresztül csak
egyetlen hűbérúr szolgálatában álltak (watari ninja) mint testőr, titkosrendőr,
kém, kémelhárító, "kommandós" és bérgyilkos. Más klánok nem kötődtek
egyetlen daimyo-hoz sem. A szamurájok és a nindzsák kapcsolata így meglehetősen
bonyolult volt. A nindzsák csatába csak néhányszor mentek az egész történelem folyamán, ugyanis
mivel szinte soha nem tömörültek egy nagy szövetségbe, így nem tudtak sok
katonát kiállítani hogy eredményesen csatázhassanak. Ez alól kivétel pl. az
"Iga no Ran", ahol szamurájok, igai és kogai nindzsák harcoltak
egymás mellett Oda Nobuo csapatai ellen. Oda seregét 1579-ben megverték és
megsemmisítették az egyik új, Maruyama nevű várát, amelynek építésénél igai és
kogai nindzsák is dolgoztak, így alaposan ismerték azt kívülről-belülről. (Két
évvel később Oda 47,000 fős serege -közel ötszörös túlerővel- feldúlta Iga-t és
megsemmisítette az ellenséges sereget.) A nindzsák az 1800-as évekre teljesen a háttérbe szorultak, már nem hajtottak
végre látványos akciókat. A titkosrendőrség kötelékébe léptek, esetleg katonák,
rendőrök vagy egyszerű, hétköznapi emberek lettek. Sok iskola ekkor szűnt meg
létezni, a fennmaradt iskolák egy része pedig veszített a tudásából, de a ninjutsu nem szűnt meg létezni. Kevesen
tudják, hogy még a II. világháborúban is találkozhatunk velük a csendes-óceáni
hadszíntéren, ahol az amerikai futóárkok és egyszemélyes lőállások ellen
hajtottak végre hatásos és idegőrlő akciókat. Az éjszaka leple alatt odaosontak
az árokhoz vagy gödörhöz, majd egy madzagon - hangtalanul és észrevétlenül -
időzített bombát eresztettek le. A robbanás megölte az ott tartózkodókat és
hosszú időre felébresztett sok katonát, akik így nem tudtak pihenni. A robbanás
után néhány pillanattal kilőtték ugyan a világító rakétákat az amerikaiak, de
nem láttak senkit sem. A japánok több ilyen bevetést is végrehajtottak. Sőt,
amit még kevesebben tudnak, mert szinte sehol sem hallható és olvasható, az
európai hadszíntéren is tevékenykedtek nindzsák, ugyanis az okkultista japán
Zöld Sárkány Rendje mintegy ajándékként adott Heinrich Himmler-nek, a nácik
megszállott okkultistájának egy kisebb alakulatot. A Waffen-SS kötelékében
harcoltak SS-Schattenkrieger, azaz SS-Árnyékharcosok néven. Szigorú titoktartás
övezte őket, harctéri tevékenységükről nem maradt fenn, vagy legalábbis nem
került elő írásos dokumentum, de az is kérdéses, hogy készült-e ilyen.
Feladatuk felölelte a ninjutsu technikáinak teljes tárházát,
vagyis beszivárgás, kémkedés, hírszerzés, orvgyilkosság, egyéb különleges,
"kommandós" feladatok. A nindzsákkal kapcsolatos egyik tévhit, hogy mindig fekete ruhában és maszkban
mentek éjszakai bevetésre. Valójában a fekete mellett használtak sötétszürke,
sötétkék és sötétlila színű ruhákat is, mint ahogy bármilyen álcázást szolgáló
ruhát magukra vettek, de volt amikor kereskedőnek, egyszerű parasztnak vagy
éppen szamurájnak öltöztek. A nindzsák kiképzése már gyermekkorukban elkezdődött, és jóformán életük végéig
tartott. Nagy állóképesség és fizikai erő, hihetetlen tűrő- és túlélőképesség
és nagyfokú ruganyoság jellemezte őket, bár ezért a hosszú évek keserves,
már-már kínzásszámba menő kiképzésének könnyeivel fizettek. Mesterei voltak
mind a pusztakezes harcnak, mind pedig a legkülönbözőbb fegyverek
használatának. A női nindzsák neve kunoichi. Speciális harci technikáik és eszközeik voltak, idomulva speciális helyzetükhöz. Gyakran álcázták magukat gésáknak, így tudniuk kellett zenélni és műveltnek is kellett lenniük, mindazonáltal ismeriük kellett az etikettet, a kimonóban való mozgást, satöbbi. A gésák a hajukat kontyban hordták, így oda is, és a ruhájuk alá is számos dolgot, fegyvert tudtak rejteni. Már eleve a hajtűjük egy halálos fegyver volt, mivel nem tompa volt a hegye, hanem tűhegyes, és ha azt nem fából vagy csontból, hanem nehezebb anyagból (réz, vas) készítették, akkor azt jól lehetett dobni is. |
Naptár
Saját adatlapInformációk: Dátum: 2024-05-04IP címed: 18.221.42.164 Böngésződ: Designed by Shinobi Mentett bejegyzések |